Tisztségviselőink


Lelkész: Horváth-Hegyi Ádám (+36 20/824 9774, adam.horvath-hegyi@lutheran.hu)

A 2020. szeptember 20-án tartott időközi egyházközségi választáson megválasztott tisztségviselőink:

Felügyelő: Patakfalvi Zoltán (+36 30/955 0860, patakfalvi.zoltan@atlosalgo.hu)
Presbiterek: Aranyi Gáborné, Bacsa Tivadar, Bartkó István, Godó Lászlóné, Hegedűs Melinda, Pauló János, Pauló Jánosné
Gondnokok: Aranyi Gáborné – zagyvapálfalvai templom; Bartkó István – salgótarjáni központi gyülekezet; Godó Andrásné – ságújfalui filia; Hegedűs Melinda – karancslapujtői leánygyülekezet
Pénztáros: Aranyi Gáborné
Számvevőszék: Bacsa Tivadar, Bartkó István, Pauló Jánosné (elnök)
Kántor: Pauló János

Gyülekezetünk Története

Salgótarjánban az Evangélikus Egyházközség megalakulása egybe esett a két salgótarjáni nagyvállalatnak, a Bányatársulatnak és az Acélgyárnak a megalakulásával. Ezek létrejötte vonzotta Tarjánba az 1700-as évek végén az ipari-, és bányamunkásokat. Ez teremtette meg az alig 700 lelket számláló Tarján várossá fejlődését.

A dolgozók nagy része a Felvidékről települt ide, közöttük többen szlovák nyelvet beszélők, de jöttek más külföldi országokból, így német területről is szakmunkások. Az így Salgótarjánban letelepedett evangélikusok kezdetben Lucfalvához tartoztak.

1872-re létszámuk elérte az 500 főt, ami lehetővé tette az önálló egyházközség megalakítását. 1872. augusztus 16-án született meg az egyházközség megalapításáról szóló határozat, melyet az Egyházmegyei Közgyűlés szeptember 22-én jóvá hagyott.

A gyülekezet első felügyelőjévé Gömöry Sándor bányaigazgatót választották. Mellette Herber Ágoston bányagondnok és id. Weisenbacher János kereskedő álltak az egyházszervezés élén.

Istentiszteleti helyül előbb az acélgyári, majd később a bányatársulati iskola tanterme szolgált.

A gyülekezet első lelkészét 1873. január 6-án megtartott közgyűlésen választották meg, Terray Gyula rimaszombati gimnáziumi tanárt. 1875. augusztus 20-án Ruttkay Sándor kiskőrösi segédlelkészt választotta meg a gyülekezet lelkészévé.

A lelkészlakás 1890-ben épült. 1899. október 20-án kelt adománylevélben a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. telket adományozott az egyházközségnek iskolaépítés céljából, mely 1900-ban meg is épült. Az iskola első tanítója Chenko-Nógrádi Pál lett.

1903-ban Clark Simon terenyei egyházfelügyelő díszes keresztelő medencével ajándékozta meg az egyházközséget fia Clark Ádám keresztelése alkalmából. Clark Ádám hídépítő mérnök, aki budapesti Lánchíd munkálatait is vezette 1855. november 6-én vette feleségül Áldásy Máriát (Áldásy Antal budai városkapitány lányát), mely házasságból három gyermek született: Ilon, Irén és Simon. A skót származású hídépítő 1866-ban, 55 évesen tüdőbajban hunyt el. Fia, (1865-ben született) a terenyei egyházfelügyelő, Clark Simon gyógyszerészként dolgozott, 1912-től már Budapest belvárosában működtet patikát.

1920-ban Bocsárlapujtőt fíliaként a salgótarjáni gyülekezethez csatolták.
1925-től kimondták a tiszta magyar nyelvű gyülekezetté alakulást.
1927-ben a zagyvapálfalvai gyülekezet a salgótarjáni anyaegyházközség fiókegyházává alakult.
A salgótarjáni templom belső szemközti homlokzatára emléktábla került az első világháburúban elhunyt gyülekezethez tartozók (19 tag) neveivel.
1931-ben megkezdődtek az evangélikus kultúrház építésének előzményei.
1933-1936 között megépült kultúrház 1936. június 8-án Kovács Sándor püspök szolgálatával nyert felavatást.
1937-ben a város támogatásával megszervezték a diakonissza-állomást, mely főleg betegápolásra és szegénygondozásra szolgált.
1937-ben felépült a zagyvapálfalvai templom, melynek szentelésén Dr. Kovács Sándor püspök szolgált.
1938-ban somoskőújfalui gyülekezet a salgótarjáni anyagyülekezet fíliája lett. Templomépítés céljából Krepuska Géza földbirtokos telket adományozott.

A második világháború idején az egyházközség kultúrházát 13 alkalommal vették igénybe katonai elszállásolások céljából. Több alkalommal lovaikkal együtt történt a katonák elszállásolása.

1942-ben az első Magyar Filozófiai Lexikon dr. Csengődy Lajos vallásfilozófiai munkásságát is felvette ismertetésébe, bevette a magyar filozófia művelői sorába. A lelkész bekapcsolódott a bibliafordítás reviziójának munkálataiba. Még ebben az évben dr. Csengődy Lajos lelkészt megválasztották a Nógrád-Hont-Bars-i egyházmegye főesperesévé. 1946-tól dr. Csengődy Lajos, mint rangidős esperes átvette a kerület püspökhelyettesi teendőit.

Vallástanítóként működött 1946-tól Petor János, 1947-től Benzcúr Zoltán. Segédlelkészként az esperes fia, Csengődi László nyert kinevezést. 1948.február 15-től Babka Tivadar foglalta el a s.lelkészi állást.

1950-ben felépült a somoskőújfalui kápolna-templom.
1956-tól Boros Károly lelkész, majd 1959-től Terey Endre lelkész szolgál a gyülekezetben.
1979-től Balicza Iván és felesége Bálint Erzsébet szolgálatával él megújulást a gyülekezet. Evangélizációs szolgálatok, és vendégszolgálók által munkál Isten szeretete új közösséget. Létre jön a bibliaórások közössége mellett az imaközösség is.

Balicza Iván lelkész sok gyülekezetbe kap meghívást evangélizációs sorozatok tartására. Ebben az időben Balicza Iván lelkész irányításával végzi munkáját a Magyarországi Evangélikus Egyház Lelki Segély szolgálata. Létre jön a Vantaa-Salgótarján, finn-magyar testvérgyülekezeti kapcsolat. Baliczáné Bálint Erzsébet levelező teológiai oklevelet szerezve megbízást kap a kerület püspökétől a szécsényi-benczúrfalvai és evangélikus gyülekezetek és szorványai gondozására.

1990-től Deme Károly szákszendi lelkészt választja meg a gyülekezet Balicza Iván után, aki a budavári lelkészi állást foglalta el.
1992-ben új lelkészlakás épül állami támogatással a népes, akkor 7 gyermekes, majd tíz gyermekesre növő családnak. Megújulnak a gyülekezetek templomai. Ságújfaluban épületet vásárol a gyülekezet imaház céljából, ahol havonta tartatik istentisztelet.

A Karancslapujtői gyülekezet tervbe vette templomának felújítását. Pályázati anyag készült, várják a kedvező elbírálását.

A régi lelkészlakásból szociális foglalkoztató, gyülekezeti centrum nyert kialakítást 2015-ben.

A foglalkoztatóban egyéni és csoportos foglalkozások, lelkigondozói beszélgetések, bibliatanulmányozás, és imaórák jelzik az Úr életeket megújító munkáját.

Deme Károly nyugdíjba vonulását követően 2019. augusztus 15-től püspöki kiküldéssel Horváth-Hegyi Ádám lett a gyülekezet beosztott lelkésze.


Az Egyházközség lelkészei:
Terray Gyula: 1873 – 1875
Ruttkay Sándor: 1875 – 1912 (Templomépítő)
Jeszenszky Károly: 1912 – 1923 (A városi hetilap szerkesztője és kiadója volt)
Szelényi János: 1923 – 1925
Dr. Csengődi Lajos:  1925 – 1956
Boros Károly: 1956 – 1959
Terey Endre: 1960 – 1979
Balicza Iván: 1979 – 1990
Deme Károly: 1990 – 2019
Horváth-Hegyi Ádám: 2019- 

Első anyakönyve a gyülekezetnek 1798-1832 latin nyelvű, vegyes. Ezt követően magyar nyelven az anyakönyvezés folyamatos napjainkig.
Jelentős a gyülekezet könyvtára. 1850 előtti könyvek 106 db.
A legrégebbi kézirat 1872-ből az egyházközség önállóvá válásával kapcsolatos. Ettől kezdve íródtak a jegyzőkönyvek.


Templomunkról

Templomépítés

Ruttkay Sándor fáradhatatlan munkájának eredményeképpen 1882. augusztus 20-án templomot szentelhetett Szeberényi Gusztáv püspök. Ekkor még torony nélkül, ami 1894-ben készült el.

A templom neoromán stílusban, vadaskerti homokkőből épült Szvoboda Jakab építész tervei alapján. Az Angster orgona is 1894-ben került beépítésre.

Harangok a toronyban

Az elkészült toronyba 3 harang került, a Seltenhofer harangok adományozói:  Weisenbacher Endre nagybirtokos, Geisler József gyárigazgató és Gerber Frigyes bányaigazgató. Ezek közül két harangot 1916-ban, egyet pedig 1944-ben háborús célokra elvittek. 1918-ban az orgona sípjai hasonló sorsra jutottak.

1922-ben kijavították az orgonát.

1926-ban került  a toronyba újra kettő harang, a város nagy összegű támogatásával, egyik 820kg-os, a kisebbik 220 kg-os.

search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close